Nem vagyok egy nagy sorozat-rajongó. Szerintem a két kezemen meg tudnám számolni, hogy rövid kis életem során hány sorozatot néztem végig. Olyanból pedig még kevesebb van, amiért eldobok mindent, leülök, és addig bámulom a képernyőt, amíg be nem adják a végefőcímet. Hát az egyik ilyen sorozat az America's Next Topmodel, avagy a Topmodell leszek.

Az egyik magyar csatornán adták elég sokáig, előlről hátra és hátulról előre, de csak az első 10 évadot vették meg. Pedig ezen a héten már a 13. széria indult az USA-ban. Ha engem kérdeztek, pont a kimaradó fejezetek a legjobbak. De ez már a múlt, kár is beszélni róla. Az új sorozatról azonban akadnak megosztásra váró gondolataim. (Gondolom sokan nem látták az új részeket, ha kell valakinek, szívesen odaadom!)

Először is: most először, Tyra csak alacsony lányokat engedett be a házba. Ha 168 centinél magasabb vagy, mehetsz is haza! Keményen le is mérték őket a válogatáson. Vajon ez most tényleg "out of the box" törekvés, vagy csak reklámfogás? Van ezeknek a lányoknak ténylegesen esélyük a nagybetűs divatiparban? Mindenesetre történnek magalázó dolgok szegényekkel. Nincs egy percnyi műsoridő, ahol ne hangsúlyoznák, hogy ők milyen icike picikék. A zsűri elé például előírás szerint lapos cípőben kellett érkezniük. Bár ha engem kérdeztek, ezt Tyra sínylette meg a leginkább. Amikor a műsor végén megölelte a távozó "normál, emberi léptékű" lánykát, egy monstrumnak tűnt. Komolyan, fogok róla képet keresni, ígérem.

Ha már a lányoknál tartunk: én most még nem látok egyetlen lányt se kiemelkedni, ettől nekem izgalmasabb a verseny, másnak biztos unalmas. Ki-ki döntse el. Azért leszögeznék pár dolgot: nem szeretem, ha egy modell panaszkodik. Akár a szőkített szemöldökéről, akár a sminkjéről, vagy a ruhájáról van szó. Én hazaküldeném az ilyet. Azonnal. A másik pedig, hogy hajrá, hajrá, Bloody Eyeball! :) Benne látom a legtöbb potenciált, ami a külsőségeket illeti. De ezzel az aszociális viselkedéssel sajnos sehova se feg eljutni. Vajon sikerül-e Mr. Jaynek, és a többieknek kiugrasztani őt a saját kis világából? Számomra ez most a legnagyobb kérdés.

Ja, és még egy, szakmai(bb) jellegű megjegyzés: Hová tűnt Sutan???
 

Végre az utolsó modellem is sorra került! Sokáig szerveztük, de végülis összejött! :)

Önálló munka volt az első perctől az utolsóig, sok-sok oktatói dicsérettel, jó színválasztással, és egy személyes vallomással. Az első smink (a hagyományokhoz híven mobilos képet láthattok) egy lájtos nappali, ami nekem nagyon láv-láv, a második pedig (fotó: Lévai Ádám - info@hebro.hu) egy alkalmibb, sötét füstös satír. Utólag visszanézve a száj sminkjével nem vagyok megelégedve, valami vidámabb szín elfért volna rajta :)

Az egyik legkedvesebb órám volt ez. Csak mi ketten és az oktató. Lényegében egyéni oktatás volt. Annyit tanultam egy alkalommal, mint azelőtt összesen. Meghatározó nap volt.

Két sminket készítettünk, az elsőről csak mobilos képeim vannak, a másodikat ismét Lévai Ádám (info@hebro.hu) örökítette meg. Az előbbi egy gyönyörű, selyemporokkal felturbózott, színpompás alkalmi smink, az utóbbi egy egyszerű mélyítővonalas nappali. Íme:

Már többen a fejemre olvastátok, hogy milyen régen frissítettem a blogot. Nos, teljesen igazatok volt, és ígérem, cserkész becsszavamat adom, hogy hamarosan, nagyon-nagyon hamarosan új képek és bejegyzések kerülnek fel az oldalra.

Tartozom még két heti sminkes anyaggal, egy élménybeszámolóval a sminkversenyről, arról, hogy mit sütöttünk ki az egyetemmel kapcsolatban, és van számotokra (legalább egy) meglepetésem is! :) Úgyhogy ne veszítsétek el a lelkesedéseteket és nézzetek vissza gyakran! :)

Hogy alkotok egy kisebb képzavart, és most rögtön megírom az egyetemes posztot... :) Bakker, ez az egyetemes poszt nagyon komolyan hangzik, pont mintha valami hihetetlen fontos és mélyértelmű dolgot akarnék itt boncolgatni. Pedig egyáltalán nem.

Csupán csak arról van szó, hogy tanult kollégáim rávilágítottak egy lehetséges kiskapura az ügyemben. És nem kerül semmibe, úgyhogy megpróbáljuk, veszteni nem veszthetek semmit.

Szóval az lesz, hogy passziváltatom magam erre a félévre, és menet közben beadom azt a bizonyos kérelmet, ami miatt ide jutottam, és várom a sült galambot. Azaz, hogy visszasorolnak államira, és folytathatom szenvedéseimet.

Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy működni fog, de mint mondtam, egy próbát megér. Lehet, hogy mégis lesz diplomám! :)

Rétesevés, iszogatós játék, tűz a moziban. Aki ennyiből nem tudja, hogy melyik filmről lesz szó, az most azonnal:

          a) szégyellje össze magát;
          b) menjen és foglaljon helyet a Becstelen Brigantyk-ra;
          c) mindkettő.

Tarantino bácsi ugyanis végre összekapta magát, és összehozott egy FILMET. Így, nagybetűkkel. A sztori remek, magával ragadó, szórakoztó, tele feszültséggel (a Nem vénnek való vidék óta nem éltem meg ilyet), eleven karakterekkel, erős vizualitással, némi brutalitással (természetesen), legjobb formájukat hozó színészekkel, összefoglalva: majdnem tökéletes az egész.

Azért csak majdnem, mert az első és második fejezet után szerintem kicsit megül a film. Akkor se rossz, csak nem annyira jó. De a végkifejlet újból fantasztikus, minden a helyén van.

Még egy dolgot szeretnék: reagálni egy kritikára, amit hallottam, miszerint Brad Pitt nem volt jó a filmben. Nos, az egy dolog, hogy van valaki, akkor sokkal jobb nála (Christoph Waltz), de ezért ne őt hibáztassuk. Az, hogy a karaktere egy tipikus déli jenki, az szintén nem az ő hibája. Az egyetlen dolog, ami szembetűnő még a film elején, hogy rettentő manírosan játszik. De hát ő nem ilyen... úgyhogy sejthető, hogy direkt, netán rendezői utasításra ilyen színpadias. Ezt persze sose tudjuk meg, de nekem ez az érzésem. Hisz ha nem lenne már az elejétől ennyire túlzó, akkor kevésbé lenne ütős az a bizonyos jelenet a moziban... :) 10/10

Már régóta tervezek írni a kedvenc sorozatomról, az ANTM-ről. Vagyis az America's Next Topmodel-ről, ami itthon Topmodell leszek címen fut. Ezen post megírására még mindig nem vettem rá magam, de most érdekes aktualitása lett a dolognak.

Akit érdekel a téma, biztosan tudja, hogy Magyarországon is volt egy széria a fent említett sorozatból, ami rendesen megbukott. Vajon miért vágunk tönkre minden külföldön jól működő license-t? Na, ez majd egy másik bejegyzés témája lesz.

A lényeg, hogy azóta várom, hogy legyen valami hasonló verseny/tehetségkutató itthon, mert hát csak nálunk élnek a legszebb csajok... És most végre elindult egy ígéretesnek tűnő project, éljen, éljen! Remélem igényes és hagyományteremtő lesz!

Íme az ingyenreklám honlap, ahol tájékozódhattok:
http://ourmodel.blog.hu/

Jelentkezzetek minél többen, hogy erős mezőny jöjjön össze! :)
 

Megválnék a teljes finnes könyvtáramtól. ez kb 30 könyvet jelent, vegyes témákban (irodalom, nyelvészet, nyelvkönyv, útikönyvek, stb), újabb és antikvár könyvek is vannak, sőt, ritkaságokkal is rendelkezek. Ha érdekel valakit, írjon a sztocsi@gmail.com-ra, és küldök listát!

Annyi rossz film megy mostanában. Sajnos elvétve sikerül csak beülni egy-egy jó (vagy akár elfogadható) mozira. Jó, gondolom ha járnánk kultúr helyekre is, akkor nem lenne ennyire lehangoló a helyzet, de én most kifejezetten a hollywoodi sikerfilmekről beszélek.

Adtunk egy esélyt az új eksön-múvinak, a G. I. Joe-nak (még emlékszem, hogy bírtam ezt a "mesét" gyerekkoromban), de az elvárásoknak megfelelően alulmúlta a várakozásainkat. De szerencséjére pont beleesett az "olyan szar, hogy már jó" kategóriába. Ezen kívül nem sokat tudnék róla írni... Volt benne bruttó két poén, ami tényleg jó volt, meg végig pörgött a film, nem volt benne üresjárat. Az akciójelenetek gagyik voltak, kb a 10 éves számítógépes játékok verik a "grafikát", a sztori kiszámítható, a karakterek teljesen tipikusak. Ja, és Sienna Miller, modell-múlt ide vagy oda, nem tud a hóban magassarkúban járni. Ami ciki. Szerintem.

3/10

Azt az érzést, mikor már korán reggel érzitek, hogy jobb lenne ma fel se kelni. Hát velem ez volt. Úgy hajnal 2-kor éreztem, amikor a gyerek felkelt kajálni.

Akkor még tulajdonképpen nem volt semmi baj, csak ez a fránya érzés... Aztán 3 körül hatalmas puffanásra ébredtünk. A tükör eldőlt, csak úgy magától, csoda, hogy nem tört össze. Mostanában megint sokat alszik velünk a babó, ezért én megint fél szemmel alszok, fél szemmel figyelek. A hatalmas csattanásra azt hittem, hogy "elaludtam", és a gyerek landolt a földön a figyelmetlenségem miatt. Nem mesélem el, milyen érzés volt... De szerencsére Apa gyorsan elaltatott - a gyereknél már bevált módszerrel.

Reggel 6-kor kel a gyerek, megyek át a szobájába, és megint infarktust kaptam: valahogy a gyerek éjjeli lámpája odamászott a pelekákhoz, és szarrá égette őket, az égett műagyag és papír szaga ellepte az egész szobát, és szerintem nem sokon múlott, hogy az egész kigyulladjon...

Az, hogy ezek után majdnem elestem a gyerekkel a kezemben, már csak a hab a tortán...