Azt az érzést, mikor már korán reggel érzitek, hogy jobb lenne ma fel se kelni. Hát velem ez volt. Úgy hajnal 2-kor éreztem, amikor a gyerek felkelt kajálni.

Akkor még tulajdonképpen nem volt semmi baj, csak ez a fránya érzés... Aztán 3 körül hatalmas puffanásra ébredtünk. A tükör eldőlt, csak úgy magától, csoda, hogy nem tört össze. Mostanában megint sokat alszik velünk a babó, ezért én megint fél szemmel alszok, fél szemmel figyelek. A hatalmas csattanásra azt hittem, hogy "elaludtam", és a gyerek landolt a földön a figyelmetlenségem miatt. Nem mesélem el, milyen érzés volt... De szerencsére Apa gyorsan elaltatott - a gyereknél már bevált módszerrel.

Reggel 6-kor kel a gyerek, megyek át a szobájába, és megint infarktust kaptam: valahogy a gyerek éjjeli lámpája odamászott a pelekákhoz, és szarrá égette őket, az égett műagyag és papír szaga ellepte az egész szobát, és szerintem nem sokon múlott, hogy az egész kigyulladjon...

Az, hogy ezek után majdnem elestem a gyerekkel a kezemben, már csak a hab a tortán...