Vágyom rá, hogy a koncert címkét megtöltsem tartalommal! És végre-végre, sikerült végre eljutni nem is egy, hanem rögtön két koncertre is! Hogyan lehetséges ez? Egyszerű: a hétvégén kilátogattunk a Hangfoglalás elnevezésű, merőben fantörpikus kiállításra. Én szeretném leszögezni rögtön az elején, hogy semmit nem értek a zenéhez, csak meg tudom mondani, hogy az adott darab tetszik-e, vagy nem. Ennyi. De szerencsémre barátosném kicsit többet konyít a dologhoz, bár ez nem látszott. ("Húúú, színes lámpák!" - ez volt a keverőpult) :)

Úgyhogy ezúton is szeretnék sűrű pillarebegtetés közepette bocsánatot kérni a  tisztelt fellépő uraktól, remélem egy pillanatig se hitték, hogy rajtuk röhögünk. Mulatságunk tárgyai kizárólag az első sorokban álló, olvadozó picilányok voltak (no meg a saját hülyeségünk persze...). Hát hiába, az idő eljárt felettünk. De! Ha cirka 10 évvel fiatalabb lennék, tuti én is ott pihegtem volna az énekes lábainál. Hát ez most ugyan kimaradt, de ettől (meg az ocsmány hangosítástól) függetlenül ki kell jelentenem, hogy nem csalódtam. A fiúk nagyon lelkesek voltak, beleadtak apait-anyait (az énekes srácért konkrétan aggódtam, annyira kifulladt a koncert végére - naná, ha túl kell üvöltenie a zenét), és pár év múlva igazán jók lehetnek! Én meg végre megint rendszeres koncertlátogató lehetek! :)

Ezután, levezetésnek megkaptuk a Ferenczi György & Rackajam koncertet, ami... Hát szót se igen találok rá. Teljesen magával ragadó, hangulatos és profi (!!) volt, és egy számomra eddig ismeretlen területre kalauzolt, rhytm & blues-os (és szigorúan nem r&b-s), funky-s, reggae-s hangzásvilágával.

Még sok-sok ilyen napot kívánok magunknak! :)

UI: most olvastam újra a bejegyzést, és rájöttem, hogy elfelejtettem leírni (höhö), de természetesen az Anti Fitness Clubról volt szó az írás első felében! :)