Az elkerülhetetlen. Először is: a kisfiam megbetegedett. Életében először. Engem jobban megviselt, mint őt - ahogy az ilyenkor lenni szokott. Legfőképpen azért, mert szerintem tőlem kapta el. Szegénykém lázas volt, kókadozott. A doki szerint valami enyhe felső légúti vírus. Nekem pedig ezzel párhuzamosan durrant be megint a bölcsességfogam (szerdán kihúzzák végre).

Kaptunk Nurofent, ami ugyan szépen levitte a lázát, de mellékhatásnak a gyerek a feje búbjától a lábujjáig tele lett piros pöttyökkel (mert az az igazi), és az emésztése is megsínylette a dolgot. Magyarul hasmenése van. Nagyon. Ez két dolgot von maga után: egyrészt hogy almát eszünk almával, másrészt, hogy az amúgy is érzékeny popsija úgy ki van pirosodva, hogy rossz nézni...

És csak hogy minden klappoljon, elkezdődött nálunk a szeparációs félelem is. Hozzuk az összes "tünetet": ha egyedül hagyjuk sír, éjjelente kel (ma óránként keltünk hozzá), csak mellettünk nyugszik meg. Szóval ma velünk alszik, mint bébi korában, aztán majd meglátjuk...

Magyarországon mikor???

Hogy minden anyuka akaratlanul is összeméri a gyermekét másokéval. Biztos mindenki hallott már ilyeneket: "Az enyém ilyenkor már járt" vagy például "Igaz, az enyémnek még nincs ennyi foga, de már egész nap gügyög", és a sort napestig folytathatnám. Az ember lánya úgy számolja ezeket a mérföldköveket, mintha kötelező lenne. Vagy legalábbis mintha bármi is múlna rajta.

Ezen felbuzdulva úgy gondoltam, hogy megcsinálom a BABAGÉP-et, amin érzékletesen is bemutathatom gyermekem fejlődését, összehasonlítva más, hasonló korú csemetékkel. Íme, ezek vagyunk mi, most:

Hát eljött ez is. Egy alkalommal most már két sminket kell elkészítenünk. El se tudjátok képzelni, milyen érzés egy mozdulattal letörölni azt, amiért előtte másfél óráig szenvedtél. És ráadásul még fényképezőgép se volt nálam, ezért aztán az első verziót - mélyítővonalas félkörsatír - csak mobil-minőségben tudom megmutatni.

A másik két fotót ismét Lévai Ádámnak (info@hebro.hu) köszönhetjük, ezen egy szűk szemfestést láthattok, egy fantasztikusan szépséges zöld-arany selyemporral, ami  nálam megint totál szerelem.

Még itt, kis hazánkban, kedves fővárosunkban se kell rögtön gyanakodnunk, ha egy idősödő férfiember hozzánk szól. Bár először én is menekültem volna, amikor a villamoson a strandszerkós bácsi elkezdett hozzám oroszul beszélni. De mivel az ajtókat már bezárták, egy megállót mindenképpen ki kellett bírnom.

Aztán kiderült, hogy egyszerűen a külföldről ideszármazott emberek nem félnek idegenekkel kommunikálni, mint mi. Egy nagyon kedves, Oroszországból ide házasodott kutató orvost ismertem meg, akitől a legkevésbé se kellett tartani. Okos, kedves, udvarias férfi volt, magyar viszonylathoz képest pedig még inkább az.

Végülis egész sokáig együtt utaztunk, és közben sok érdekes dolgot mesélt, nevek jelentéséről, a fiáról, aki már itt született, arról, hogy a szlávok hordják a jobb kezükön a jegygyűrűt (meg én), és hogy minden bizonnyal van bennem némi orosz vér, nem csak a vonásaim alapján, hanem mert a vezetéknevem az egyik leggyakoribb Oroszországban.

Azóta folyamatosan Anasztázia hercegnőnek érzem magam, és látom magamat prémkabátban a hagymakupolák között sétálni... :)

Nagyjából egy éve volt az esküvőm. Azért nagyjából, mert se én, se a férjem nem emlékszünk a pontos dátumra. Az anyakönyvi kivonatot előkeresni meg nincs kedvünk. Tudom, ciki, de ez van :)

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy 2 esküvőnk is volt, a hivatalos szertartás, meg a lagzi. Az egyik júliusban a másik augusztusban. Ez tuti. Na meg arra is emlékszem, hogy a lagzi előtt pár nappal tudtuk meg, hogy egy kis tökös lakik a pocimban, és hogy éppen csak fértem bele a ruhámba :)

Hát osztottunk, szoroztunk, átlagoltunk, és tegnap elmentünk megünnepelni az évfordulónkat. Nem volt nagy hűhó, beültünk egy olasz étterembe, és ettünk.

De mégis kipipálhatunk egy csomó dolgot a saját, önző kis bakancslistánkról, úgymint:

• vacsora egy bevásárlóközpontban lévő étteremben
• látni és megkóstolni egy igazi, ámde jobbára halott rákot
• kiröhögni a saját proliságunkat, amiért nem tudjuk, hogy kéne az előételt szakszerűen elfogyasztani
• azon gondolkozni, hogy vajon Michelle Wild vagy Sacha Baron Cohen lánya járt-e rosszabbul

Gondolom ezekből is kiderül, hogy remek kis esténk volt! :)

Igazi klasszikus stílus. Egyszerű tusvonal, műszempilla, vörös rúzzsal. Nagyon dögös, letisztult, imádom! Ha minden jól megy, lassan újra divat lesz a hangsúlyos száj, úgyhogy csajok, készüljetek! :)

Nem egy adott film miatt mentünk el moziba, hanem a nachoért csak a mozizás élményéért. Időben be voltunk határolva, valamikor 21:00 után kell mennünk, mert addig biztosan nem dől ki a gyerek. Választhattunk a Nászajánlat (naneee), a Közellenségek (minden igyekezetemmel se tudtam rávenni a férjemet) és az új Harry Potter között. Így - kizárásos alapon - az utóbbira váltottunk jegyet.

Minek ez a hosszú bevezető? Egyszerűen azért, mert magáról a filmről alig pár mondatot tudok írni. Legelőször is azt, hogy nagyjából 1 órával volt hosszabb az egészségesnél. Másodszor pedig azt, hogy hozta, amit ettől a filmtől "vártam". Azért idézőjelben, mert ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nem vártam semmit. De nem volt rossz. Sírni ugyan nem sírtunk, és az izgalomtól se pisiltük össze magunkat, de legalább nevettünk sokat. És ez is valami! :)

Azért megkérdezném azoktól, akik olvasták a könyvet, hogy tulajdonképpen miért is volt olyan nagy szám, hogy ki az a félvér herceg? Gondolom csak a filmben sikkadt el teljesen ez a szál...

UI: Pont aznap délelőtt néztem újra a Sweeney Todd-ot, és azt kell mondanom, hogy imádom a Helena Bonham Carter - Alan Rickman duót! :)

Leveleztem a Rektori Hivatallal. Nagyon kedvesek voltak, amennyire lehet, de...

"Amennyiben a kari Tanulmányi Bizottsághoz benyújtott egy olyan irányú kérelmet, melyben jelezte, hogy GYES-en van, és erre való tekintettel nem tudja a megfelelő kreditszámot teljesíteni, és ezt a Bizottság elfogadta, akkor nem kerül átsorolásra. Amennyiben ilyen irányú kérelmet nem nyújtott be, akkor átsorolásra kerülhet."

és

"Ilyen irányú kérelmeket a Tanulmányi Bizottság részére május 15-ig, de legkésőbb (rendkívüli indok, igazolás) a vizsgaidőszak utolsó napjáig lehetett benyújtani."

Nem kommentálnám. Mert csúnya lenne. NAGYON csúnya...