Az élet tele van megpróbáltatásokkal. Mindig, minden helyzetben vizsgázunk, magunk előtt, a családunk előtt, a környezetünk előtt. Na, én most NEM ezekről a vizsgákról beszélek.

Hétfőn kezdődik a vizsgaidőszak az egyetemen. Hurrá hurrá. Kettőnk viszonya igencsak ambivalens. Én úgy gondolom, hogy a lehetőségekhez képest eddig jól teljesítettem. Az más kérdés, hogy mennyire akartam az épp aktuális lehetőségeken változtatni. Mert hát lássuk be, a pasik miatt van minden.

Az ember először meg akar felelni egynek, az apjának. Aztán imponálni akar egy másiknak, a gyerekkori szerelmének. Ez után jön a mindent elsöprő, ámde igen rövid kapcsolat, ami miatt az ember nem tud a tanulmányaira koncentrálni. Aztán terhes lesz a gyerekkori szerelmétől. Aztán szül. Természetesen fiút. Aztán gyereket nevel, és a pici 4 hónapos korában eljár vizsgázni.

Vagy ez csak velem történik?!