Szerintem a fenti mondatot felveszem a kedvenc közhelyeim közé. Mert igaz. De a Hajsza a föld alatt című film, melyből ez az epikus idézet származik, korántsem annyira szar, mint amilyennek a címe alapján gondoljuk.

Ellenben szörnyen bosszantóan kezdődik. Már-már idegesítő.  Két dologra gondoltam a főcím közben, egyrészt, hogy vajon elég hosszú-e már a hajam ahhoz, hogy befonjam, másrészt pedig, hogy megvan a blogbejegyzésem címe: Életem legidegesítőbb filmje. De aztán a rendező/operatőr/vágó/akárki is rájött, hogy a kevesebb néha több, és ezzel megmentette a filmet. Az egész apropója a sok (nagyon sok!) kamerarángatás, homályosítás, lassítás. Tényleg azt hittem, hogy kifordulok a székből... Rosszabb volt, mint a 3D-s mozik! :)

Aztán visszavettek az effektekből, és rákapcsoltak a sztorira. És a sztori jó. Nem kiemelkedő, de azért láttam már rosszabbat is. Nem is csoda, hiszen könyv alapján csinálták. És ez megint egy tipikusan olyan regény-adaptáció, amin látszik, hogy az alapanyag messze ráver az átdolgozásra. De sebaj.

Washingtont én személy szerint nem szeretem. Travoltát általában nem szeretem, de ez az elvetemült, ámde elmés szociopata valahogy jól áll neki. Torturrot pedig imádom a méla képéért, úgyhogy ilyen szempontból kiegyenlített a mezőny. Bár itt sem tapasztalunk semmi kiemelkedőt.

De van két dolog, ami miatt mégis tetszett a film. Az egyik, hogy képes volt 10 percen belül megmutatni a két legelemibb nőtípust. Az egyik a feleség, aki halálos nyugalommal belenyugszik a férje legnagyobb őrültségébe is, és csak annyit kér, hogy hazafelé hozzon tejet (magamra ismertem benne :D), a másik pedig a bugyuta barátnő, aki képes még akkoris azért nyafogni, hogy a pasija nem mondta, hogy szereti, amikor épp pisztolyt szorítanak a srác fejéhez (ebben is magamra ismerek :D).

A másik dolog pedig az, hogy ez a film, és a karakterei nem voltak végtelenül buták. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen filmet. Nem egy (max. két) szaki van, aki mindent kitalál (még azt is, aminek semmi értelme), hanem mindenki hozzádob egy kicsit a sztorihoz. Ettől nekem valahogy sokkal életszerűbb lett az egész.

Ja, és még van két dolog, amit szeretnék gyorsan megjegyezni. Az egyik, hogy fantasztikus volt az a pár darab elszórt poén, a másik pedig, hogy ez legalább annyira igazi new york-i történet, mint a Szex és New York vagy az Ördög Pradat visel. És ilyennek is kell lennie, hiszen a szar mindig telibe talál... 7/10