Füstös szemek. Csúúúúcs! Nem, csak egy színnel dolgoztam! Köszönöm, szerintem is szép lett a satír! És elsőként végeztünk! Ráadásul szinte végig egyedül dolgoztam, csak a színekben kértem megerősítést. Egy szóval: teljes siker! :)

Színes nagy körsatír. Végre sikerült eltalálni a sorrendet is! :) A kép önmagáért beszél, gyönyörű lett a smink! Persze jó alapanyagból könnyű dolgozni. Szinte nem is kellett használnom a korrektort!

Fotó: Lévai Ádám - info@hebro.hu 

Mélyvíz. Szó szerint, zuhogott az eső visszafelé. De a smink még mindig tart! :) Még mindig a tapasztalatgyűjtés a fő cél. Előrajzolással és oktatói színválasztással a végeredmény egy gyönyörű nappali smink, amire büszkék voltunk.

Tévedtem. Csúnya, ronda előítéleteim voltak, és nem volt igazam. Ember vagyok, néha megbotlok...

Szóval szerintem a Transformers második része jó film. Jobb, mint a Farkas, a Terminátor, és a Képlet együttvéve! Viccesebb, akciódúsabb, kalandosabb, nap-elpusztítósabb, robotosabb, Shia LaBeouf-osabb, és sokkal Michael Bay-esebb! :)

Pár dolog, ami fontos a film átéléséhez (és ezt kéretik észben tartani): 
Ne gondolkozz! Ne próbáld megérteni a sztorit, mert nincs! Ne vedd túl komolyan, csak élvezd (egyébként azt hiszem, Megan Fox ugyanezt nyilatkozta)!

Mit szerettem a filmben:
Megan Foxot. Eleve bírom a csajt, de ezen felül a karaktere is tetszett. Végre nem egy erőtlen, sírós-sikítós lány, hanem egy igazi warrior goddess, aki robotokat idomít és nem menekül el a harc elől.
A poénokat. Nem voltak erőltetettek, nem volt belőlük túl sok, túl kevés, abszolúte életszerűek voltak, egyszóval pont ahogy szeretem.
A kalandokat. Furcsa, de bizonyos szempontból nekem az Indiana Jones jutott eszembe (és nem Shia miatt). Vagy egy felturbózott Nemzetek aranya. Megfejtjük a rejtvényeket, követjük a nyomokat, new yorki turistásat játszunk. Nagyon rég láttam már ilyet.
Az űrcicákat, meg a golyókból összeálló láthatatlan fürkészt.

Mit nem szerettem a filmben:
Az alakváltó álcát. Komolyan, annyira átlátszó volt! Egy ilyen jó nő, aki ennyire bénán sminkel? Nehogymááár! :))
Hogy Shia mindent legalább háromszor mondott el. És ezt már nem először csinálja! Meg nem mondom melyik filmben volt még ez, de már akkor is baromi idegesítő volt. Vagy ez csak egy remek trükk a szövegkönyv felduzzasztására...
A befejezést. Egy idő után elfogyott a szufla. De így is meglepően sokáig bírták.

Na lássuk... Kezdjük egy gyors kritikával, aztán jöjjön a szánakozó magyarázkodás, de csakis azért, hogy mielőbb ecsetelhessem, hogy mennyire jól éreztem magam.

Szóval, mondjuk ki, az előző Mode koncert nekem jobban tetszett.

Akkor még ifjú és bohó voltam, nem fájt a térdem és a derekam, nem gondoltam az otthon maradt (és mellesleg édesdeden alvó) csemetémre, és bizonyára a szakadó eső se érintett ennyire érzékenyen (vagy egy kiló festék folyt bele a szemembe, és baromira csípett). Akkor elöl álltunk, és hagytuk magunkat elsodortatni a tömeggel. Mindenki énekelt, ugrált, tapsolt, sikított, és mi is. Most a stadion leghátsó sarkában, édes hármasban szórakoztattuk magunkat. Akkor az összes számot fújtuk kívülről-belülről, előlről-hátulról, jobbról-balra és balról-jobbra. Most - szégyen és gyalázat - nem hallgattuk meg az új albumot, így elég sok dal kimardt.

De! Amelyik dalt ismertük, az nagyon ütött! Természetesen az összes klasszikust eljátszották, és imádtuk mindet! És se az eső, se a fájdalom vagy a fáradtság nem tudta elvenni a jókedvünket! És a csúcspont, mint mindig: Never let me down again! Még most is beleborzongok, ha az emberekből áradó energiára gondolok! Fantasztikus érzés, még nekem is, hát még akkor milyen lehet Dave-nek! Esküszöm, csak emiatt lennék előadóművészt! Egyszer mindenkinek át kéne éreznie ezt!

Az este tanulságai pedig:

• A szervezést még gyakorolnia kell magyar barátainknak.
• A biztonsági őröknek kötelezővé kéne tenni egy kommunikációs tréninget.
• Utcai árustól ne vegyél kürtös kalácsot!
• Legközelebb akkor megyek ilyen koncertre, ha én leszek a sztárvendég.

Az én nagy, okos, ügyes babám szintet lépett! Ma reggelre kibújt az első fogacskája! Még nem látszik, és amúgy se engedi, hogy belenézzek a szájába. De ott van! Rendíthetetlenül és minden kétséget kizáróan! Várható volt, hiszen már hónapok óta rág és nyálzik, de nem volt különösebben nyűgös, így mégis meglepetés volt!

Imádlak és nagyon büszke vagyok rád, kicsi fiam!!!

Meghalt. Ennyi, nincs tovább... Sajnálom őt. A gyerekkorom része volt. Egy pillanatig felejtsük el minden hibáját, gyengeségét, botrányát, és kívánjunk együtt örök nyugalmat neki! Ennyit mindenki megérdemel.

Az alapok. Ismerkedünk egymással, az eszközökkel, a termékekkel. Nem megy minden simán, de a lelkesedés mindent túlél. Az eredmény egy lágy, visszafogott natúr smink, és sok-sok tapasztalat.

Az eset csütörtökön történt. Nem volt időm tanulni, de mégse volt teljesen vesztes a helyzet. Bementem az egyetemre, felcaplattam a harmadikra, ahol egyébként mindig eltévedek (most is), de tíz perc keresgélés után végre sikerült megtalálnom a termet...

Első sokk: az egyetem bölcsészkarának magyar tanszékén két fiatal nyalta-falta egymást. Én meg már öreg vagyok ehhez. Nem kicsit. Aztán a meglepetésem csak nőtt, amikor rájötttem, hogy mindkét fent említett személy nő volt! Hozzáteszem, inkább néztek ki pasiknak, na de ez most nem egy filozofálós post. Azt majd jövő héten a filozófia vizsgám után! :)

Miután felszedtem az állam a földről, arrébb ültem tanulni még egy kicsit. többszöri át- meg átrágás után úgy döntöttem, hogy az ötös, érvelős tételen kívül mindet tudom már, úgyhogy nem is terheltem tovább az agyam a fölösleges információkkal. Visszamentem a terem elé (a kedvenc leszbikus párom még mindig ott volt:D).

Újabb sokk: az egyik kifelé tartó lány megdobott az infóval, hogy a Tanárnő nagyobb részben azt értékeli, hogyan beszélünk, és nem azt, hogy mit. Mivel híresen "jó" szónok vagyok, kissé megrémültem. No de ennyi baj legyen, a tanci előtt így is, úgy is beégtem volna, maximum artikuláltabban súgdosom majd a fülébe a gondolataimat.

Aztán megint koppantam: nem egy ember tartózkodik bent, hanem legalább hárman. Ezt onnan szűrtem le, hogy nem az jött ki, aki bement :D Hurrá, szóval plusz három fő előtt csinálok hülyét magamból. De ez legyen a legkisebb bajom, tulajdonképpen nálam ez mindennapos eset.

Összeszedtem magam, és bementem. Még mielőtt bármi történt volna, a Tanárnő megkérdezte, hogy milyen szakos vagyok, majd kerek szemekkel bámult rám, amikor megmondtam neki... "Nem emlékszem magára. Lehetséges, hogy nem nagyon járt órára?" - ez minden kisdiák rémálma. Egy jó arcmemóriájú tanár néni. Valóban nem láthatott sokat, tényleg akkor találkoztunk először. Szerencsére nem látszott dühösnek, úgyhogy  úgy gondoltam, hogy egy jó tételhúzással még kint lehetek a vízből.

De persze az nem én lennék... Ötös tétel, az érvelés. Nanáhogypersze. Öt nyomtatott oldal, tele adatokkal, tényekkel, logikával (khmmm). Az utánam következő csaj persze kihúzta a bölcsész-álom egyes tételt, a retorika történetét. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Az úgy volt, hogy az újabb sokktól már azt se tudtam, merre áll a fejem. A tancinak kellett rám szólnia, hogy vigyek magammal papírt a kidolgozáshoz. Aztán kedves mosollyal megjegyezte: "Ötös tétel? Hmm, vegyen nyugodtan kettőt!" Remek...

Leültem, és minden gondolatomat a papírra vetettem. Nem kellett hozzá sok idő, úgyhogy volt időm a többieket hallgatni. Az egyik csaj, már végzős volt, nagyon szépen beszélt, szép csöndben irigykedtem rá a helyemen. Ha én így tudnék... és "csak" négyest kapott a végén... Ajj...

Végre rám került a sor. Azért végre, mert nagyon meleg volt a teremben! :) Kiálltam a gyanútlan "tömeg" elé, nagy levegő, és... A Tanárnő felpattant, és kirohant a teremből. A közelemben ülő lány pedig kihasználta a pillanatot, és gyorsan megtudakolta, hogy is hívják azt a latin szónokot? Vazz, azt se tudom fiú vagyok-e vagy lány...

A tanci visszatért, már nem volt több mentségem a hallgatásra... "Tisztelt Tanárnő! Tisztelt hallgatóság! Az ötös tételről, vagyis az érvelésről szeretnék RÖVIDEN beszélni" Tanárnő röhög. Én pedig rezzenéstelen arccal mondtam, ami a papíromra volt írva. Miután befejeztem, odaültem a Tanárnő melletti székre. Eljött végre a fülbe suttogás ideje! :) "Mit olvasott a kötelezők közül?" Gondoltam felesleges hazudni, úgyhogy töredelmesen bevallottam az igazat: mindent elolvastam, de csak amolyan gyorsolvasás jelleggel. De azért Arisztotelész Poétikája megvolt. Bár az igazat megvallva fogalmam sincs, melyik volt a harmadik fejezet. És igen, a nyelvhelyesség valóban túl egyszerű szó ahhoz, hogy az eszembe jusson...

A Tanárnő mentett meg. Rájött, hogy minél tovább kérdezget, annál több derül ki abból, amit nem tudok. Úgyhogy végre elérkezett az értékelés ideje. "Nagyon szerettem volna megadni magának az ötöst, de attól tartok, ez csak egy négyesre sikerült most." Ööö... asszem most az egyszer megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy megelégedjek egy négyessel! :)))

...vagy mégse?

Elég rossz hetem volt, depis voltam, semmi se volt jó. A vizsgámra alig tudtam készülni, fáradt voltam, nyűgös és iszonyú kedvetlen. Ráadásul fogalmam se volt, merre kellett volna elindulnom kifelé az alagútból.

Éreztem, hogy kell valami, valami... akármi. Mára már odáig fajult a dolog, hogy esküdöztem magamban, hogyha átmegyek azon a *** vizsgán, akkor megtérek Istenhez, vagy ilyesmi. No, egy szó, mint száz, négyest kaptam. Megint piszok mázlim volt.

Hazafelé rágyújtottam, úgyhogy meg kellett állnom az aluljáróban. Egy cigányasszony jött oda hozzám, és jósolt nekem. Általában nem hagyom az ilyesmit, de most valamiért nem tettem semmit. És hihetetlen, de az első szótól az utolsóig igaz volt, amit mondott. Vagy ilyen közhelyes vagyok, vagy tényleg tudott a nő. Két dolog maradt meg nagyon a fejemben: 3 gyerekem lesz, 2 fiú és 1 lány, és 87 évesen halok majd meg... Hmmm...

Ezután segített elrendezni a szerelmi életemet, szerencsét hozott az életembe, megszabadított a negatív energiáktól, és persze némi pénztől is. "Ne sajnálja ezt a pénzt a szerencséjére" - mondta.

Nem tudom, mennyi volt az igaz, és mennyi az átverés... De többet segített, mint gondolná. És nem, nem sajnálom. És elengedtem a rosszat. És jobban vagyok...