Hát nem ez a kedvenc évadom a Topmodell leszekből, az már biztos. Valahogy a 13. évadra kifutotta magát ez a sorozat. Unalmas és kiszámítható lett, Tyra egója egyre nagyobb, és a két kedvenc J-met egyre kevesebbszer mutatják.

Se az átváltoztatás, se a meghallgatások, se az első Covergirl reklám, de még a külföldi út se hozott meglepetést. A kedvenceim (mint már biztosan kiderült) Nicole, Laura és Rae. Utóbbitól már sajnos el kellett búcsúznunk, és sajnos Laurának se van sok esélye a végső győzelemre, akcentusa és kislányos személyisége miatt. Erint emelném még ki, legfőképpen ellenszenves hozzáállása miatt. A többiek pedig egyáltalán nem emelkednek ki, említésre se méltók. Hát majd meglátjuk, mi sül ki ebből...

A Chanel divatház alapítója, termékei, dolgozói (különösképpen Karl Lagerfeld) iránti elkötelezett rajongás. 

Na jó, igazából nem hiszem, hogy létezik ez a szó. Pedig éppenséggel lehetne, hisz van olyan ember, akire illik a leírás. Én. És biztos vagyok benne, hogy minden jóérzésű embernek megdobban a szíve, ha megnézi az alábbi videot, ami az új, 2009-2010-es téli kollekciót mutatja be, már-már művészi szinten. Amikor megláttam a búzakalászos blézert, konkrétan sírni tudtam volna a gyönyörűségtől. (Ugye felismertétek Mihalik Enikőt?) :)

Vidéki Versailles: 

És itt még nincs vége, hiszen a videohoz tartozik egy lookbook is (vagy fordítva, kinek hogy tetszik). 

Hát ez az a film, ami abszolut hozta a papírformát. És ez az a film, amit még én se fogok megvédeni. Igazából már a trailer alapján tudtam, hogy szar lesz, de amikor megláttam a főcímben Darren Shan nevét, legszívesebben kifutottam volna a moziból. Tényleg. De sajnos nem tettem.

Egyébként nagy bajban vagyok az írással kapcsolatban. Merthogy ez a film nálam egyáltalán nem nevezhető filmnek. Mese volt, de annak is rossz. A becélzott korcsoport nyilvánvalóan a kiskamaszok, akik még túl fiatalok a Twilight negédes-szerelmes vámpírjaihoz, de már elég öregek ahhoz, hogy elvágyódjanak otthonról és valami különleges kalandba vágjanak. Lássuk be, ezt a kort már elhagytam. Úgy kábé tíz évvel.

És ha ez még nem lenne elég, nekem az egész szereposztás bűzlött. Nem tudom, kit utáltam jobban, a kis nyálcsávót, a majomarcú lányt vagy a vörös hajú vámpírt. No nincs itt semmi diszkrimináció, kérem alássan, csak hát egy vámpír legyen ikonikus, és ne röhejes. Szerintem. A dialógok közhelyesek, unalmasak, ésatöbbi... Nálam a felejtős 1/10 pontot kapja.

De van két dolog a filmben, ami nagyon is tetszett. (Igeeeen, Esztike megint talált igazgyöngyöt a szarkupac közepén!) Az egyik a kis harapós, kámzsás szörnyikék, a másik pedig ez:

Mert az ember tudja, hogy utána hozzáértők értékelik a munkáját, elmondják a szakmai véleményüket, tanácsot adnak, hogy mire érdemes odafigyelni, mit kell még gyakorolni. És nem utolsó sorban tudjuk, hogy egy vizsga mindig lezár egy időszakot.

Hát ez történt velem vasárnap. A blogon a kezdetektől kezdve figyelemmel kísérhettétek sminkes pályafutásomat, és természetesen a lezárásról is tudósítok. Persze ne gondoljátok, hogy végleges befejezésről van szó! Amint az anyagi helyzetünk megengedi, folytatom a második szinten a tanulmányaimat, ezt megígérem nektek. De egyelőre örülök, hogy a basic beauty-t elvégeztem, méghozzá kiváló eredménnyel! :)

Nem mondom, hogy kiráztam a kisujjamból, korántsem volt ennyire egyszerű a helyzet. Minél több idő telt el, annál kevésbé tudtam koncentrálni, még szerencse, hogy nem kellett még egy sminket csinálnunk, mert az tuti pocsék lett volna. Az írásbelim 47/50 pontos lett, a nappali sminkem gyönyörű, csodálatos, fantasztikus, az alkalminál viszont már tényleg nagyon remegett a kezem, sehogy se akart összeállni a kép, és be kell valljam, nekem se tetszett annyira a végeredmény. Ahogy a bírálóim mondták: "Tudsz te ennél jobbat is". Igen, én is így gondolom. De a lényeg, hogy még így is láttak bennem elég fantáziát ahhoz, hogy megadják a legjobb minősítést.

A fotókat ezúttal profi körülmények között készítették, bár én az első sorozattal nagyon nem vagyok megelégedve. A második viszont csodaszép lett. Íme ők:

Hogy a mások által szarnak tartott filmeket ajnározom. Tulajdonképpen megeshet, hogy egyedi az ízlésem, ezt fel is vállalom. Meg bizonyára van bennem egy jókora adag nonkonformizmus is, de ez mellékes. A lényeg az, hogy nekem tetszett a Surrogates című film (és ha agyonlőnek se tudom a magyar címét).

Szerintem nagyon komoly alkotás volt, kicsit olyan érzésem volt utána, mint amikor a Mátrixról jöttünk ki anno - durva összehasonlítás, igaz? :) Szóval régen láttam ennyire eltalát utópiát. Simán el tudom képzelni, hogy errefelé halad a világ... Például a Különvéleménynek ez volt számomra a leggyengébb pontja. Elképzelhetetlennek tartom, hogy megjósolják a jövőt. Ellenben napjaink szépségmániás, luxushajhász, mindazonáltal felettébb introvertált világában egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az emberek önmaguk felturbózott kiadását küldik el dolgozni, bulizni és gyilkolni...

Hát most ennyi telik tőlem... Kommentekben várom, hogy kinek miért nem tetszett a film! :)

Hogy megint eltelt egy hét, és megint lement egy ANTM rész. Csak éppenséggel semmi nyomot nem hagyott bennem. Nem tudom, hogy ez magának az epizódnak köszönhető, vagy annak, hogy munka előtt, hajnalban néztem meg... De nem sokat tudnék hozzáfűzni. Maximum annyit, hogy nem szeretem az ilyen csoportos fotózásokat, úgyhogy én nem is így választottam kedvencet, hanem az egyéni értékelés alapján.

Az én heti győztesem Laura (a képen balra).

Igaziból Rae jobban tetszett, de szerintem elég amatőr, ahogy beállt a bohóc mögé - alig látszik belőle valami!

UI: de elmennék cirkuszba! :)

Vágyom rá, hogy a koncert címkét megtöltsem tartalommal! És végre-végre, sikerült végre eljutni nem is egy, hanem rögtön két koncertre is! Hogyan lehetséges ez? Egyszerű: a hétvégén kilátogattunk a Hangfoglalás elnevezésű, merőben fantörpikus kiállításra. Én szeretném leszögezni rögtön az elején, hogy semmit nem értek a zenéhez, csak meg tudom mondani, hogy az adott darab tetszik-e, vagy nem. Ennyi. De szerencsémre barátosném kicsit többet konyít a dologhoz, bár ez nem látszott. ("Húúú, színes lámpák!" - ez volt a keverőpult) :)

Úgyhogy ezúton is szeretnék sűrű pillarebegtetés közepette bocsánatot kérni a  tisztelt fellépő uraktól, remélem egy pillanatig se hitték, hogy rajtuk röhögünk. Mulatságunk tárgyai kizárólag az első sorokban álló, olvadozó picilányok voltak (no meg a saját hülyeségünk persze...). Hát hiába, az idő eljárt felettünk. De! Ha cirka 10 évvel fiatalabb lennék, tuti én is ott pihegtem volna az énekes lábainál. Hát ez most ugyan kimaradt, de ettől (meg az ocsmány hangosítástól) függetlenül ki kell jelentenem, hogy nem csalódtam. A fiúk nagyon lelkesek voltak, beleadtak apait-anyait (az énekes srácért konkrétan aggódtam, annyira kifulladt a koncert végére - naná, ha túl kell üvöltenie a zenét), és pár év múlva igazán jók lehetnek! Én meg végre megint rendszeres koncertlátogató lehetek! :)

Ezután, levezetésnek megkaptuk a Ferenczi György & Rackajam koncertet, ami... Hát szót se igen találok rá. Teljesen magával ragadó, hangulatos és profi (!!) volt, és egy számomra eddig ismeretlen területre kalauzolt, rhytm & blues-os (és szigorúan nem r&b-s), funky-s, reggae-s hangzásvilágával.

Még sok-sok ilyen napot kívánok magunknak! :)

UI: most olvastam újra a bejegyzést, és rájöttem, hogy elfelejtettem leírni (höhö), de természetesen az Anti Fitness Clubról volt szó az írás első felében! :)
 

Divatbemutatómon vettem részt ezen a hétvégén, a Marie Claire Fashion Days keretein belül. A nap elég döcögősen indult, dél helyett csak délután kettő körül értünk ki a helyszínre, ahol már javában tartott a bemutató. A következő generációs tervezők közül csak párat csíptünk el, de a már befutott "nagy nevek" közül majdnem mindenkit láttunk.

A kedvencem Anh Tuan volt, szinte mindegyik daraját elfogadnám, a többiek se voltak rosszak, szégyellem nagyon, de nem jegyzeteltem, így mostanra már elfelejtettem az észrevételeimet... Legközelebb felkészültebb leszek, ígérem! Mindenesetre a bemutató szépséges volt, a VAM Design Center szerintem jó választás volt, a sminkek gyönyörűek, a ruhák nem különben, a modellek kellőképp profik. Bár azért mindenbe bele tudnék kötni, de minek? :)

A divatfotózás workshopot néztük még meg, "szakmáztunk" egy kicsit. Remélem, hogy a kedves leendő munkatársaim is élvezték annyira, mint én. És habár sok újat éppenséggel nem tanultam, mégis hasznos volt ez a kis program, hiszen bekukkanthattunk a kulisszák mögé. Ritka alkalom az ilyen, örülök, hogy részt vehettem! :)

Pontosan olyan műsora lenne, mint Gerard Butlernek a Csúf igazság című filmben. Provokatív, szókimondó, és nagyon pasis. És többnyire igaz is, már amennyire azt én a csekély 24 éves tapasztalatommal tudhatom. Érdemes elgondolkodni az üzeneten. Miszerint, hogy nincs üzenet. Már ami a pasikat illeti.

A film maga kiváló, a maga műfaján belül, nagyon friss, modern és elrugagaszkodik a kliséktől - már amennyire ez egy romantikus vígjátéknál lehetséges. Limonádé a javából, de mégis van benne valami... És az nem Gerard Butler. Mert őt nem különösebben szeretem. Ellenben Katherine Heigl nagyon bejött, ha szabad nőneműként ilyet mondanom. Egy irányításmániás csaj (ez egy új tendencia lenne?), aki ezzel együtt elég bevállalós, és relatíve jól kezeli a cikis szituációkat is. Nagyon szimpatikus.

Többet nem is mondanék, a poénokat meg végképp nem akarom lelőni, de mindenkinek ajánlom megtekintésre! Nekem 9/10.

Jelentem, kozmetikusnak tanulni jó dolog. Legalábbis én szeretem! :) Magam se gondoltam volna, hiszen az egész úgy indult, hogy a sminkelés mellé kell valami, és ez tűnt a leginkább "rokon" szakmának. És hát kénytelen-kelletlen nekivágtam.

Most meg már ott tartok, hogy a saját kozmetikámat tervezgetem, és azon gondolkozok, hogy melyik termékeket használjam. Úgyhogy azt hiszem, felelősségem teljes tudatában kijelenthetem: jó döntés volt belevágni! No meg azt hiszem a baráti kör is örülhet, hiszen nemsokára teljes körű kiszolgálásban lehet része! :)

BTW, nincs kedve valakinek közösködni velünk, hogy csoportos jeggyel tudjunk bemenni a Beauty kiállításra? :)