Ez áll a pacifizmus mellett: "A mindenáron való béke jelszavával mindenféle háborút - még az igazságosat is - ellenző polgári-liberális irányzat".
Soha se értettem, hogy kik és mi alapján osztályozzák a háborúkat. Mert hát ezek szerint vannak igazságos és igazságtalan háborúk. Akkor nyilvánvannak jogos és jogtalan, jó és rossz háborúk is. Persze kérdés, hogy melyik fél szempontjából...
Nos, amennyiben erről a kérdésről szólt volna a Kilences körzet, némi utópikus-apokaliptikus felhanggal, tipikus hollywoodi maszlagok nélkül, akkor simán bekajáltam volna. De sajnos nem erről volt szó.
Mintha az alkotók alap koncepciója az lett volna, hogy semmit ne bízzunk a fantáziára. A szokásos amerikai módi. Vannak az abszolút rosszak, és az abszolút jók. Az egyetlen "csavar" a történetben, hogy az űrlények az összetartók, a szeretetteljes lények, míg az emberek önzők, hazugok és gyilkosok. Persze ez nem újdonság, ezt ufók nélkül is tudtuk...
Ami ennél is rosszabb, hogy a film buta. Amit még meg tudnék bocsátani, ha nem venné komolyan magát. Így viszont számomra nem rúg labdába. Ezen kívül a főszereplő egyáltalán nem szimpatikus, sőt! Végig azért drukkoltam, hogy haljon má' meg. De mindez így még csak szimplán egy rossz film lenne. Hogy mitől lett mégis borzasztóan rossz film? Mert ráadásul minden porcikájában kegyetlen. Így viszont én a magam részéről bojkottálom a filmet.
1/10
