Hétvégén arról beszélgettem egy barátnőmmel, hogy a tanulásra szánt idő sosem pazarlás. Azt mondta, hogy egyszer még hasznomra válhatnak a bölcsész évek. Nem hittem neki.

Ma azonban rá kellett jönnöm, hogy a számomra természetes dolgok sem magától értetődőek mindenkinek. Például, hogy tudok gyorsan írni, vagy hogy értem a mondatokat, amiket papírra vetek. Esetleg hogy ismerek pár latin szót.

Számomra a szintézis az aktív szókincs része, és megértem, hogy dolgok néha csak úgy vannak. Nincs mindenre objektíven adható válasz. Még a tudományokban sem. Miért kötődnek a riboszómák egyes retikulumokhoz, másokhoz meg nem? Mert így döntöttek...