Nem is gondolnánk mennyire. Tanulni kell. Kérdezz meg róla egy kisgyerekes anyukát, ha nem hiszed el. Persze, mint az életben mindenhol, itt is vannak szerencsések. Azt hiszem, mi is ide tartozunk. Csemeténk egész életében (az elmúlt bő 16 hétben :D ) jó alvó volt, napközben ugyanúgy, mint éjszaka. De pár napja új dolog történt: Sir Húsgombóc beköltözött a saját szobájába, a saját ágyába! Az átállás inkább szegény szüleit viselte meg, neki fel sem tűnt. Azóta igyekszünk arra nevelni pufi utódunkat, hogy egyedül, szülői segítség nélkül aludjon el. Az állás eddig 2-1, a mi javunkra.

Miért fontos ez? Egyrészt, mert most még "könnyű" egy 6 kilós gyereket ringatni, na de mi lesz később? Másrészt meg az a tapasztalatunk, hogy ha magától alszik el, akkor sokkal később kel. Ma pl. ha szegénykémnek nem lenne túlaggódó az anyja, és mammut az apja, akkor simán végigaludta volna az éjszakát - életében először! Pocokmackó általában 8-9 között fekszik, hajnal 1-2 körül kel enni, és 6-7-kor kel. Én ma hajnal 4-ig bírtam cérnával, majd felkeltettem az dicső urunkat, hogy tömje meg a gyereket, mert éhen fog halni szegény. Apa meg becsülettel próbálkozott, de mivel még félig alvó állapotban tette meg a kiságyig az utat, olyan szerencsétlenül dugta be a cumit a szájába (a gyerekébe), hogy a kisfickó azonnal felébredt. és sírt.

De ami a legfontosabb: evett! :D